„KINCSET ŐRZŐK”
MOTTÓ
„A népi mesterségben az ember nemcsak a tárgyat formálja meg, hanem önmagát is. A fafaragó, a fazekas vagy a szövőasszony keze nyomán nem egyszerű használati eszköz születik, hanem a világmindenség rendje ölt alakot. Aki érti a mesterségét, az a természet törvényeit tiszteli meg vele, és a szépséggel hálálja meg az anyag ajándékát.” (Lükő Gábor)
„A MŰHELY”
A népművészet nem múzeumi tárgyak gyűjteménye. Gyakran követjük el azt a hibát, hogy a népi motívumokat, a faragásokat, a hímzéseket vagy a fazekas munkákat valami lezárt, befejezett dolognak, általában múzeumi tárgyaknak tekintjük, semmint a mai valóság, a mai élet részeként fogadjuk el. De ha körülnéznek ezen a kiállításon, láthatják, hogy erről szó sincs. Amit itt látnak, az a folytonosság. Minden egyes öltésben, minden vésőnyomban és minden megformált agyagban benne van az őseink tudása, de benne van: a jelen alkotó ember lelke, türelme és alkotóvágya is. Ettől válik maivá, a ma élő ember számára funkcióval bíró, ugyan akkor esztétikai élményt is nyújt.
A népművészetünk a mi közös anyanyelvünk a miközös kincsünk,amit e teremben csodálhatnak meg, közel 100 alkotó keze által készített alkotásokon keresztül. Kívánom, hogy legyen örömük a kiállítás láttán, vigyék hírül, hogy még ma is léteznek alkotók, akik éltetik, hisznek hagyományaink újrateremtésében, valamint át is adják a tudást az ifjabb generációk számára.
