Dohnányi 2022-23 / 2
A ROMANTIKA ARCAI
Orbán: I. szimfónia (ősbemutató)
Sosztakovics: I. hegedűverseny
Brahms: I. (D-dúr) szerenád
Daniel Matejča – hegedű
Vezényel: Hollerung Gábor
A ROMANTIKA ARCAI
Orbán: I. szimfónia (ősbemutató)
Sosztakovics: I. hegedűverseny
Brahms: I. (D-dúr) szerenád
Daniel Matejča – hegedű
Vezényel: Hollerung Gábor
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2022. november 8. kedd, 19:30
Szereti ön Brahmsot? Ha igen, ezt a hangversenyünket háromszorosan is élvezni fogja, hiszen egy Brahms mű mellett két olyan alkotást is hallhat, amelyek – bár jóval Brahms után, a 20. és 21. században születtek – legromantikusabb lelkületű nézőink szívét is megdobogtatják.
Orbán György első szimfóniája – mely a mai esténken először csendül fel közönség előtt – a szerző klasszikus és romantikus zenében gyökerező gondolkodásának tanúságtétele. Már az a tény, hogy szimfóniának nevezi a művét, a klasszikus hagyományokhoz való ragaszkodását tükrözi, hiszen a XX. század óta egyre kevesebb szimfónia születik. Orbán első szimfóniájának zenei struktúrája a tőle megszokott közérthetőséghez képest is tovább egyszerűsödik, a darab hangnemisége világos, felépítése is klasszikus. Mindemellett a sokat emlegetett kollektív emlékezet számos gesztusára is ráismerhetünk a műben, legyen az egy dies irae-dallam, vagy a „Könnyűjáró kismenyecske, dobszerda” népdal fordulata.
Sosztakovics I. hegedűversenyét 1948-ban fejezte be, és David Ojsztrah világhírű hegedűművésznek dedikálta. Kultúrpolitikai okokból a mű ősbemutatójára csak 1955-ben került sor Ojsztrah szólójával. „A Hegedűversenyben…engem a csodálatos komolyság, az alkotói gondolat mélysége és az igazi szimfonikus gondolkodásmód kap meg. A Hegedűverseny partitúrájában nincs semmi, ami esetleges lenne, ami csak a külső hatásra számítana, amit nem az anyagfejlesztés belső logikája indokolna.” – így írt Ojsztrah az ősbemutató után fél évvel, és szavai igen találóan ragadják meg a mű lényegét. A darab nemcsak terjedelme és komplexitása révén, hanem négytételes szerkezetében is a szimfónia műfaját idézi. Ugyanakkor a tételek belső kidolgozottsága, izgalmas polifóniája és a mű hangszerelése is kamarazene-szerű: a szólista és a zenekar szembenállása, „versengése” nem nagy formatömbök váltakozásában, hanem gyakran egy-két hangszer és a szólista egyenrangú párbeszédében bontakozik ki. A hegedűverseny szólóját mai hangversenyünkön Daniel Matejča játssza, akit közönségünk a 2021-es Virtuózok műsorból ismerhet. Fiatal kora ellenére számos nemzetközi versenygyőzelmet (Telemann Verseny, Concertino Praha Verseny, stb.) mondhat magáénak.
Koncertünk zárásaként Brahms első zenekari műve, az I. szerenád hangzik el. Brahms 1857-től kezdve a virágzó zenei életéről híres detmoldi hercegség szolgálatába állt. Ebben az időszakban Brahms a bécsi klasszikusok hagyatékát is tanulmányozta, különös tekintettel Mozart és Haydn szimfóniáira és divertimentóira. Ezt a stílust eleveníti fel az I. D-dúr szerenád. A darabot Brahms 1858-ban még kamara zeneműnek szánta kilenc vonós-, illetve fúvóshangszer számára. Ebben a formában adták elő egy detmoldi hangversenyen. A zenekari változat 1860 márciusában, Hannoverben szólalt meg, az együttest Brahms barátja, a világhírű magyar hegedűművész, Joachim József vezényelte. A hat tételből álló szerenád nemcsak Haydn és Mozart hatásának nyomait viseli magán, hanem a közelebbi elődökét: Beethovenét és Schubertét is. De mindezen túlmenően felfedezhető már rajta több olyan vonás, amely Brahms zenéjét mindenki másétól megkülönbözteti: sajátos dallamfordulatok, hangszerelési megoldások és a műveire kiváltképpen jellemző súlyos veretű, komplementer ritmika.
Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.
Claude Magnier legendás bohózatában Louis de Funès 13 év alatt több mint hatszázszor játszotta Barnier szerepét – amit filmen később Sylvester Stallone tett ismertté az egész világon.
Világhírű bűvészek és az ország legjobb illuzionistái együtt, egy vadonatúj műsorban!
(esőnap: június 7.)
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!